ÚT

Az egyik vezető német bank igazgatója teljes jövedelme (ha jól emlékszem évi kb. 200 millió forintnak megfelelő euro) 50 %-át utalja át rendszeresen jótékony célokra – hallottam a minap az mr1 németországi tudósítójától.

A riporter a társadalmi különbségek csökkentésének lehetőségéről Németországban zajló széleskörű vita kapcsán számolt be az esetről, amely szerintem

Jótékonykodások eddig is voltak, de ez más, ez már egy új kategória:

Egy mindeddig példa nélküli kísérlet a végzetesen eltorzult jövedelmi arányok forradalom nélküli korrigálási lehetőségének bemutatására.

Képzeljük csak el, mi lenne itt, ha divatot teremtene, és a gazdagok egymással versenyezve jelentenék be a jövedelmük - sőt, legyünk bátrak nagyot álmodni: (tízévente) vagyonuk! – felének szétosztását:

Világcsodája! A Vörös Brigádok, Vörös Hadsereg Frakció és egyéb kapitalistavadász szervezetek aktivistái kezéből kihullana a pisztoly, Lenin és Che Guevara mai utódai zavartan dobnák a papírkosárba a forradalmak kirobbantásának terveit,

a kör négyszögesítése, hiszen a kapitalizmus hajtóerejét - az egyéni képességekből maximumot kipréselő gyarapodási vágyban rejlő energiákat – megtartva a már-már halódó közösségi erők is újra működni kezdhetnének.

Óriási pénzekről van szó – persze nem bíznám politikusokra, csakis civil szervezetekre az elosztását -, ezermilliárdokról (forintban is, euróban is, dollárban is), ennyiből nem csak az adott országon belül lehetne fölszámolni a szegénységet, de a világ szegényebb régióinak fölemelését is meg lehetne oldani.

A gazdagokra pedig (a szupergazdagok így hamar eltűnnének) nem - társadalmon kívülre került - csodabogárként vagy ellenségként (szegénységi foktól és vérmérséklettől függően) tekintenénk, hanem példaként, ők lennének korunk nemesei, akiket jó szívvel lehetne megsüvegelni, vagy megsegíteni, ha rászorulnak, pl. természeti csapások idején...

Persze, tudom én, hogy nem lesz ebből semmi. A valamikor lelkiismeretnek nevezett belső hang túlságosan meggyengült (sokaknál el is tűnt már), a vetélkedési, harácsolási ösztönök túl régóta vannak szabadjára engedve, túl nagyra nőttek ahhoz, hogy vissza lehessen hajtani őket a karámok mögé.