Lehetne, mert volt rá példa.
Bár Nouriel Roubini amerikai közgazdász, a mostani válság pontos előrejelzője szerint Marxnak igaza van: A kapitalizmus lényege szerint erkölcstelen, és emiatt bukásra van ítélve. (Szent tehene, a hatékonyság pusztítja el - minél nagyobb profitot, bármilyen áron -, mert egyre sikeresebben vonja el a jövedelmet a munkától a tőkéhez. Ez elkerülhetetlenül vezet a keresletcsökkenéshez és a túltermeléshez: a rendszer összeomlásához.)
De, ha a demokráciáról és a piacgazdaságról nem akarunk lemondani, találunk jó példákat, erkölcsös kapitalistákat is. Csak kicsit vissza kell mennünk az időben:
Itt van például Robert Owen New Lanark-i kísérlete a 19. sz. elejéről. Textilgyárában munkásainak munkaidejét csökkentette, felújíttatta a házaikat. Üzletei olcsón árultak jó minőségű árukat a munkásoknak (jegyre), bölcsödét, óvodát és iskolát nyitott, egészségügyi ellátást és nyugdíjat adott.
Owen vállalkozása egészen addig jól működött, amíg egyházellenes kijelentései miatt nem szigetelődött el.
Még jobb példa az erkölcsös vállalkozás működőképességére a csokoládégyáros Cadbury-dinasztia története:
1879-ben azért építették a városon (Birmingham) kívülre csokoládégyárukat, hogy körülötte kertes házakban helyezhessék el a gyár dolgozóit. „Honnan lesznek egy munkásnak eszméi, ideáljai, ha nyomortelepen lakik, és egyetlen pihenőhelye a nyilvánosház?”- indokolt George Cadbury.
Az ő gyárukban vezették be először a szombati rövidített munkanapot. A Burnville-nek nevezett telepen volt iskola, kórház, fürdő, olvasóterem, pihenőszobák és orvosi rendelő, futballpálya, úszómedencék (külön férfi és női), squash-, illetve teniszpálya.
George Cadbury minden nyáron huszonötezer, Birmingham szegénynegyedéből származó gyermekre viselt gondot, étkeztette őket és programokat szervezett számukra. 1906-ban hatvanezer fontot adományozott munkásainak nyugdíjalapjába.
A Cadbury-k nem csak a munkásokat vették - a szó legszebb értelmében - emberszámba, üzleti ügyeiket is megkérdőjelezhetetlen korrektséggel intézték.
És ezek az erkölcsös kapitalisták a világ legnagyobb csokoládégyártó vállalkozását hozták létre!
Itt van például Robert Owen New Lanark-i kísérlete a 19. sz. elejéről. Textilgyárában munkásainak munkaidejét csökkentette, felújíttatta a házaikat. Üzletei olcsón árultak jó minőségű árukat a munkásoknak (jegyre), bölcsödét, óvodát és iskolát nyitott, egészségügyi ellátást és nyugdíjat adott.
Owen vállalkozása egészen addig jól működött, amíg egyházellenes kijelentései miatt nem szigetelődött el.
Még jobb példa az erkölcsös vállalkozás működőképességére a csokoládégyáros Cadbury-dinasztia története:
1879-ben azért építették a városon (Birmingham) kívülre csokoládégyárukat, hogy körülötte kertes házakban helyezhessék el a gyár dolgozóit. „Honnan lesznek egy munkásnak eszméi, ideáljai, ha nyomortelepen lakik, és egyetlen pihenőhelye a nyilvánosház?”- indokolt George Cadbury.
Az ő gyárukban vezették be először a szombati rövidített munkanapot. A Burnville-nek nevezett telepen volt iskola, kórház, fürdő, olvasóterem, pihenőszobák és orvosi rendelő, futballpálya, úszómedencék (külön férfi és női), squash-, illetve teniszpálya.
George Cadbury minden nyáron huszonötezer, Birmingham szegénynegyedéből származó gyermekre viselt gondot, étkeztette őket és programokat szervezett számukra. 1906-ban hatvanezer fontot adományozott munkásainak nyugdíjalapjába.
A Cadbury-k nem csak a munkásokat vették - a szó legszebb értelmében - emberszámba, üzleti ügyeiket is megkérdőjelezhetetlen korrektséggel intézték.
És ezek az erkölcsös kapitalisták a világ legnagyobb csokoládégyártó vállalkozását hozták létre!
A fenti példák már saját korukban is inkább kivételnek számítottak, de az utolsó pár évtized szuperkapitalizmusának módszereivel összevetve még hatalmasabb szakadékot látunk
- épp elég nagyot egy óriási gazdasági és társadalmi válság kialakulásához.
A khm, khm "ügyeskedések", a megtévesztő reklámok és egyéb (fölösleges) vásárlásra ösztönző eszközök, a versenytársakkal szembeni kíméletlenség, ipari kémkedés, kenőpénzekkel szerzett üzletek mindennaposak,
de egy 2001-es kriminológiai konferencián még a fentieknél is durvább módszerek rohamos terjedéséről számolt be egy kriminológus:
- épp elég nagyot egy óriási gazdasági és társadalmi válság kialakulásához.
A khm, khm "ügyeskedések", a megtévesztő reklámok és egyéb (fölösleges) vásárlásra ösztönző eszközök, a versenytársakkal szembeni kíméletlenség, ipari kémkedés, kenőpénzekkel szerzett üzletek mindennaposak,
de egy 2001-es kriminológiai konferencián még a fentieknél is durvább módszerek rohamos terjedéséről számolt be egy kriminológus:
"… a legitim vállalkozások aktívan keresik a kapcsolatot a bűnszövetkezetekkel, és hozzájuk hasonló módszereket rendszeresítenek…
…Jól ismert a fokozatosan elmosódó határ a szervezett bűnözés, vállalati bűnözés és a törvényes vállalkozások között…
…a verseny és a termelési költségek minimalizálásának szükségessége olyan helyzetet eredményez, melyben a vállalatok egyre kevésbé találnak lehetőséget arra, hogy bűntények elkövetése nélkül működjenek … A multinacionális vállalatok összejátszása az erőszak különböző formáival felidézi a kapitalizmus fejlődésének korai szakaszát, az amerikai "rablólovagok" idejét…
…a legitim tőke növeli hatalmát a kormányok felett, hogy csökkentse az adóterheket, és nemcsak azzal fenyeget, hogy az olcsóbb munkaerőhöz telepíti termelőegységeit, de azzal is, hogy beveti a szervezett bűnözés néhány taktikáját és erőforrását…"
Az én javaslatom tehát: Vegyük elő, állítsuk reflektorfénybe az erkölcsös (üzlet)embereket, és vegyük elő, állítsuk reflektorfénybe, aztán tegyük hűvösre az erkölcsteleneket. És kemény törvényekkel, erős állami (és nemzetközi) felügyelettel támogassuk, hogy mind több legyen az előbbiekből és kevesebb az utóbbiakból.
